"... és akkor az élet is kenyérformát ölt, egyszerű lesz, mély, megszámlálhatatlan és tiszta." P. Neruda: Óda a kenyérhez



Kenyereket fogok sütni. Fűszeres, tartalmas cipócskákat, aranyszínű édes-foszlós kalácsokat, alul-felül ropogós, belül puha pogácsákat. Bagetteket és bageleket, ciabattákat, pitákat és naant. Mindent, ami kenyér, vagy amihez élesztő kell. Addig fogok kísérletezni, amíg mindegyikből "a tökéleteset" elkészítem, és utána én is már csak a blogomról sütök majd újra és újra. Természetesen kenyérsütőgép nélkül, a tésztát a puszta két kezemmel bedagasztva, kemence híján pedig a BOSCH HBN 331E1-es sütőmet használva, olykor-olykor pedig igénybe veszem majd a korához képest kissé rozoga Moulinex robotgépem segítségét is.









2010. január 19., kedd

Mézes, tönkölyös, diós zsemlecipócskák


Ennek a zsemlének az alapját egy eredeti Gundel-recept képezi, amit egyenesen a főcukrászmesterüktől tanultam, az egyik főzőtanfolyamon. És bár minden tiszteletem a Gundelé, a saját stílusomat ennek ellenére sem tudtam kihagyni belőle, így ennek megfelelően egy kicsit átdolgoztam. A végeredmény: 23 csinos kis puha, ízletes zsemlecipócska, és egy kicsattanóan boldog péklány.:)







Ebből készült:

525 g VitaMill univerzális búzaliszt búzacsírával
525 g Bio tönkölyliszt
22,5 g tengeri só
155 g pörkölt, durvára tört dió
54,75 g dióolaj
88,5 g méz
25 g friss élesztő
58,5 cl tisztított víz + kb. 1 dl a sűtőbe

+eszköz: vászonbéléssel ellátott kis fonott kosár


1. A vizet vízforralóban felforralom, és amíg elkészül, addig a mikróban 400 W-on, 2x35 mp alatt, a kettő között kézzel kicsit átkeverve megpirítom a diót. A kétféle lisztet kimérem, beleteszem egy nagy tálba, hozzáadom a sót, és elkeverem benne.

2. Ha felforrt a víz, kb. egy dl-t egy kis üvegtálkába teszek, és hagyom pár percig langyosra hűlni. A maradékot is kiöntöm a vízforralóból, hadd hűljön. Kimérem az olajat, a mézet és a szárított élesztőt (az én mérlegem nem mér 5g alatt, úgyhogy itt már nem érdemes használni a Tara-funkciót.:) ).

3. Az első vizes tálkába beleteszek 1 tk. mézet, és az élesztőt, és az egészet jól összekeverem, majd magára hagyom pontosan 10 percre, dolgozzon csak szépen. Az élesztő a mézet is imádja, nem kell aggódni, fel fog futni.

4. A maradék meleg vízben elkeverem a mézet, és hagyom tovább hűlni. A sütőt 25 fokra, alsó/felső sütésre kapcsolom. Igen, ez nem elírás. Én biztosra megyek, a lakásban nálunk télen nincs mindig ilyen jó idő, és én tökéletes kelt tésztát akarok.

5. A liszthez hozzáadom a diót, a dióolajat, és a felfuttatot élesztőt, majd az egészet elkezdem szépen összedolgozni, miközben a vizet folyamatosan adagolom hozzá. Semmiből sem teszek hozzá egy cseppet sem többet. Addig dolgozom az ujjaimmal, tépkedő, hullámzó mozdulatokkal, amíg az egyszer csak szépen elbúcsúzik az edény falától, és ezt követően fokozatosan az ujjaimtól is. Ez alkalommal 8 perc alatt megszületett az eredmény (lassan versenyre kelek a dagasztókarú robotgépekkel:) ). Amikor tehát a tészta gyönyörűen, ruganyosra összeállt, akkor a dióolajos edénykém alján maradt pár csepp olajat a külsejére rácsepegtetem, elkenem rajta, és beleteszem a kis vászonbéléses fonott kosárba, hiszen kelés közben alul-felül lélegeznie kell. Letakarom a tetejét egy tiszta vászonkendővel, és beteszem 25 percre a sütőbe.

6. Közben vékonyan kivajazom a tepsit, amiben sütni fogom. Amikor megkelt, és kivettem, a sütőt 220 fokra, légkeverésre átkapcsolom, és alulra beteszem a maradék vizet egy kis hőálló edénybe. A tésztát enyhén lisztezett vágódeszkán újra átdolgozom, majd lemérem a súlyát, és zsemleszaggató híján kiszámolom, hogy hány 5,5 dkg-os zsemle tudna elkészülni belőle. Ha megvan a végeredmény, késsel vágok belőle egy darabot, és sacc/kb. elkezdem megformázni a zsemlécskéimet. A kiválasztott leendő zsemleanyagot a vágódeszkán a tenyerem alá teszem, az ujjaimat közben összeszorítom, és a tenyeremmel boltívet képezve fölötte, elkezdek körkörös mozdulatokat tenni vele, amíg szép kis kerek formájúvá nem gömbölyödik. (Ezt a mozdulatot Eszti barátnőmtől, a Bolle formázása közben tanultam 5 éve Norvégiában, de a Gundelben tudtam meg, hogy valójában ez a virgolás.) Ezt követően a tepsibe rakom őket, ahol a tetejüket késsel bevágom, egy vizes pemzlivel megkenem, és betolom 15 percre a sütőbe. A második tepsi hamarabb meg fog sülni, ott 13-14 perc is elegendő lesz.

7. Nekem egy kb. 1,2 kg-os tésztám lett, amiből 23 kis zsemlét tudtam formálni. Ha tudod, hogy nem fog a teljes mennyiség elfogyni 1-2 nap alatt, akkor az első adagot vedd ki 12 perc után a sütőből, tedd hideg helyre, ahol gyorsan lehűl, és ha kihűltek, tedd be adagonként nylonzacsiba, és fagyaszd le. Kész is az elősütött zsemléd. Amikor szükséged van rá, csak előveszed, pár percre berakod a sütőbe, és máris kész a friss, ropogós zsemle újra.:)

8. De ha van rá elég éhes száj, akkor a sütőből kivéve hűtsd ki rácson, majd hívd össze a családot. Mi holnap füstölt lazaccal és salátával fogjuk enni, de azt hiszem, hogy kecskesajttal, és egy kis borral, esetleg egy kis olasz, vagy Pick Angelo sonkával is kiváló lehet. Jó étvágyat, kellemes együttléteket kívánok hozzá!:)

Időigénye: 1 óra 20 perc (25 perc előkészítés, 25 perc kelesztés, 30 perc sütés)

Mibe kerül? Ezt még ki kell számolnom

Mit tesz hozzám? Ezt még ki kell számolnom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése