Imádok főzni, és eszméletlenül jókat enni. De a kelttésztákhoz egy egészen más kapcsolat fűz. Szenvedélyesen szeretem őket. Mesésen szépen hangzik az, hogy "élesztő!". Benne van az élet, a lélek, hogy éledj, és ébredj. Boldoggá tesz, ahogy elkezd lélegezni az élesztő, majd amikor megkel a tészta először, és másodszor... és amikor kisül a ropogós héjú, kongó hangot adó illatos kenyér, a cukros illatú igazi foszlós kalács, vagy a forró, felül ropogós, belül puha pogácsa. Vagy mindez ebben a sorrendben.:) Én sütés közben mindig beszélek hozzájuk. Mert szerintem tényleg élnek, éledeznek, lélegeznek.
Ezen a héten háromszor maradtam fent hajnal 1-ig, hogy megsüssem a kenyereket és a zsemléket. Rákattantam. De hiszen a péklányok éjjel dolgoznak.:) Szeretném megsütni "A tökéletes kenyeret". Addig próbálkozok, amíg sikerrel járok. És utána már puszta kedvtelésből sütöm újra és újra tovább.
Két dolgot imádok a kenyérsütésben. Az egyik, hogy a tészta kelése közben gyakorolhatok zongorázni. A másik, hogy amint megkóstolom, újabb és újabb inspirációkat ad, hogy mivel kóstoljam, és legközelebb hogyan csináljam. Idevág az egyik kedvenc idézetem: "Remember the two benefits of failure. First, if you do fail, you learn what doesn't work; and second, the failure gives you the opportunity to try a new approach." - Roger von Oech
Szóval az sem baj, ha elrontom, a hibáimat is mind leírom ide, hogy tanuljatok belőle.
Imádom az egyszerű étkeket. Szerintem egy fenséges vacsorához ennyi is elég: saját kenyér, ízletes sajtok, zöldségek, saláták és saját fűszernövények, némi sonka és persze egy pohár finom bor. Hát ezért sütöm én minden nap a kenyeret.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése